Biológiai létezésünket a kezdetekben nem önmagunk határozzuk meg. Úgy születünk, ahogy, olyan testi- és lelki adottságokkal, amikkel édesanyánk hozott világra. Természetesen idővel – és adott esetben megfelelő anyagi háttérrel már változtathatunk a megjelenésünkön, olyanná alakíthatjuk (alakíttathatjuk, szakemberek segítségével), amilyenné szeretnénk. Leggyakrabban ez a változtatás csupán testékszert, tetoválást, és egyéb „apróságot” jelent, ám sokszor drasztikusabb beavatkozásra vágyunk – vágyik az, aki nem érzi jól magát a bőrében. Van azonban, amit nem lehet ilyen egyszerűen megváltoztatni, elrejteni, vagy épp a felszínre hozni.
Dolgozatomban, melyben egy médiaprojekt tervét írom le, a homoszexualitás kapja a központi szerepet. A médiaprojektem egy weboldal, amely a témát több szempontból közelíti meg. Több fontos kérdésre is választ keresve hozom létre a honlapot, melynek legfőbb funkciói közé tartozik az interaktivitás – értem ezt fórum, vagy beszélgető ablak alatt. Az alábbiakban a weboldal témáját illetően írom le gondolataim, terveim.
Az egyik legfontosabbnak egy olyan honlapban, ami a homoszexualitással foglalkozik, a szó és annak tartalmi jelentésének meghatározását tartom. A homoszexualitás a szexuális irányultság azon fajtája, amikor egy személy érzelmileg, és szexuálisan is főként, vagy kizárólagosan azonos nemű emberekhez vonzódik. Magát a műszót Kertbeny Károly alkotta meg, nyomtatásban először 1869-ben jelent meg, egy névtelenül közölt, német nyelvű pamfletjében. S bár homoszexualitás már az ókorban is jelen volt (és már akkor is társadalmi ellentéteket vonhatott maga után), a világon csupán nagyon kevés hely van, ahol társadalmilag elfogadottak a meleg párok.
„Az identitás kérdését élénken vitatják a társadalomelméletben. Az érv lényege az, hogy a régi identitások, amelyek olyan sokáig tartották egyensúlyban a társadalmi világot, hanyatlóban vannak, új identitásoknak adják át a helyüket, és töredezetté teszik a modern egyént mint egységes szubjektumot.” Stuart Hall tanulmányának kezdő mondatai alapozzák meg dolgozatom, s így a weboldal-tervem fő gondolatait, alapjait. Ahhoz, hogy egy multikulturalizmus jellemezte világban élünk, ugyan úgy hozzátartoznak a pozitívumok, valamint a negatívumok is, amiket az idők folyamán a társadalom, a fejlődés már rég elkezdett formálni. Ez a folyamat nyilvánvalóan még nem állt meg, és bár nehéz lenne megmondani, milyen változások következnek még be a jövőben, mégis elgondolkodhatunk a jelenlegi helyzetek alkotta tényeken, és tovább tudjuk gondolni azokat.
Multikulturális identitás. Ez az, ami (véleményem szerint) jellemzi a ma élő legtöbb társadalom tagjait, így a heteroszexuális embereket is. Az azonos nemhez való vonzódást azonban egyértelműen nem ez váltotta ki – hiszen, mint ahogy már említettem, már az ókorban felismerhető volt. A nyilvánosság előtti szerepléshez azonban nagyban hozzájárult. Ugyan a legtöbb meleg férfi vagy nő még ma sem meri sokszor még a legközelebbi hozzátartozói számára sem bevallani nemi identitásukat, már nem titok, hogy igenis vannak, akik a saját nemükhöz vonzódnak, és egyre többen vállalják magukról, és merik tudatni a környezetükkel is. A médiaprojektemben szerepel egy ehhez kapcsolódó interjúsorozat is.
A weboldalon a „kívülállók” számára talán legérdekesebb részt azok az interjúsorozatok adják, ahol különböző személyeknek hasonló kérdéseket teszek fel. Először két olyan meleg fiú ismerősömmel készítek interjút, akik valójában egy párt alkotnak. Mindkét fiúnak ugyan azokat a kérdéseket teszem fel, melyek a következők:
Mikor jöttél rá, hogy a saját nemed tagjaihoz vonzódsz? Mennyi idős voltál, és hogyan jöttél rá?
Visszagondolva gyermekkorodra, már tudatosítva magadban a „másságot”, hogy érzed, már akkor is fellelhetőek voltak a homoszexualitás jelei nálad?
Lehet valaki kezdetben, például gyerekkorban heteroszexuális, aztán „áttér” a homoszexualitásra?
Mikor először megfordult a fejedben a gondolat, hogy te „más” vagy, mit éreztél?
Amikor már tudatosítottad, és elfogadtad, hogy meleg vagy, másként érezted magad? Hogyan hatott a beismerés a lelkedre, közérzetedre?
Kinek és mikor mondtad el a „nagy titkot” először, mi volt a reakciója?
Mit gondolsz, hogyan vélekednek a homoszexualitásról a heteroszexuális emberek?
Vannak-e olyan melegekkel kapcsolatos sztereotípiák, amiket valójában még humorosnak is találsz?
Mit gondolsz a melegfelvonulásokról?
Másodszor olyan ismerőseimmel készítek interjút, akiknek közvetlen környezetükben élnek homoszexuális fiúk. A kérdések a következők:
Mikor tudtad meg barátodról, hogy meleg? Hogyan reagáltál?
Mielőtt elmondta neked, hogy saját neméhez vonzódik, gondoltad volna róla ezt? Ha igen, miért, ha nem, miért?
Szerinted eldönthető-e külső szemlélőként valakiről, hogy homoszexuális?
Így, hogy van meleg ismerősöd, könnyebben meglátod-e, ha valaki – ismerős vagy ismeretlen – a saját neméhez vonzódik?
Így, hogy van meleg ismerősöd, hogyan vélekedsz a homoszexuális emberekről?
Miután kiderült a barátodról, hogy meleg, voltak-e olyan sztereotipizált nézeteid, amelyek beigazolódtak, vagy esetleg ellentmondásba ütköztek?
Másképp vélekedsz a melegekről most, mint azelőtt, hogy a barátod elmondta volna magáról az igazat?
Másképp vélekedsz a barátodról, miután elmondta neked, hogy meleg?
Rajta kívül ismersz még olyat, aki a saját neméhez vonzódik?
Miután interjút készítek meleg ismerőseimmel, és olyan ismerőseimmel, akiknek egy barátjukról kiderült, hogy meleg, olyan ismerőseimmel is beszélgetek, akiknek nincs, vagy nem tudnak róla, hogy van homoszexuális barátjuk. Az ő kérdéseik a következők:
Mit gondolsz a homoszexualitásról? Elítéled, vagy támogatod? (Ha elítéli, miért, ha nem, miért?)
Hogyan képzelsz el egy homoszexuális személyt? A (negatív) sztereotípiákat tartod ésszerűnek, vagy úgy gondolod, azoknak nincs valóságalapjuk?
Mit gondolnál, ha az egyik közeli barátod elmondaná, hogy meleg? Hogyan reagálnál?
Szerinted egy homoszexuális ember már a születése óta meleg? Vajon van olyan, hogy kezdetben még nem, aztán mondjuk fiatal korára igen? Valóságos-e ez a helyzet, vagy elképzelhető, hogy csak „divatból” csinálja valaki?
Lehet-e egyáltalán valaki divatból meleg? (Ha igen, hogyan, miért, ha nem, miért?)
Mit gondolsz a melegfelvonulásokról?
A legfontosabb része a médiaprojektnek a három interjúsorozat összehasonlítása. Nagyobb, számottevő eredményt természetesen csak akkor lehet elérni, ha több embert kérdezünk meg, ám úgy vélem, már pár ember véleménye és gondolata is elegendő egy olyan alap megteremtéséhez, amelyből aztán tovább lehet gondolni a történéseket. Abból, hogy a társadalom különböző szempontból kiválasztott tagjai – természetesen a témához illően – hogyan vélekednek az általam feltett kérdésekről, egyfajta tükröt is állít a társadalom elé. Mivel még nem volt alkalmam elkészíteni ezeket az interjúkat, csak a saját elgondolásaim alapján tudom behatárolni a következtetést.
Egyrészt úgy gondolom, hogy ma, főként Magyarországon a homoszexuális emberek nagy része még mindig nem érzi úgy, hogy fel tudná vállalni a normálistól eltérő nemi identitását, pontosan azért, mert „ez nem normális”. A társadalom nagy része nem fogadja be a „mást”, és talán nem is lesz rá lehetőség, hogy befogadja. Itt elsősorban azokra gondolok, akiknek egyáltalán nincs olyan közeli ismerősük, aki a saját neméhez vonzódik. Úgy gondolom, még talán azoknak is nehéz elfogadni a homoszexuálisakat, akiknek valójában van ilyen ismerősük, barátjuk. Bizonyára könnyebben megbirkóznak a gondolattal – vagy pont az ellenkezőjét váltja ki belőlük az eddig titokban tartott valóság.
Ami bizton állítható, hogy a társadalom, a multikulturális társadalom változik, folyamatosan. Még mindig vannak, akik a nyomástól félve nem vállalják fel (előfordulhat, hogy még saját maguk előtt sem), hogy nemi identitásuk eltér a „normálistól”, de az biztos, hogy a rohamosan változó világnak köszönhetően – a technika, a kommunikáció, az emberi kapcsolatok gyors fejlődésének következtében egyre több embert sorolunk a heteroszexuális emberek közé. Meggyőződésünk, hogy „egyre több a meleg a világon”, holott nem több, csak többen vállalják fel, hogy saját nemükhöz vonzódnak.
