Az Arc kiállítás már hosszú évek óta a magyar marketingpiac egyik legjelentősebb eseménye. A kiállított reklámokat a beküldött munkák közül választják ki internetes szavazáson a kíváncsi látogatók. A pályázatra vicces, ironikus reklámtáblákat lehet beküldeni, melyek főként az aktuális politikai és közéleti problémákat dolgozzák fel. Az Arc kiállításon már több ízben jelentek meg rasszizmus ellenes képek, az elfogadást támogató kiáltványok, de a projektnek ennél sokkal átfogóbb motivációi vannak. A kezdeményezés azonban szerintem példaértékű, ezért úgy gondolom, hogy a jelenlegi kisebbségellenes közhangulaton rengeteget változtathatna egy kifejezetten ezzel a témával foglalkozó reklámplakát kiállítás. Az „Egy sor cigány” provokatív címére gondolva nevezhetnénk akár CigányArcnak is.
A kiállítás témája a roma kisebbség bemutatása, a rasszizmus primitívsége és feleslegessége lenne. A pályázók több főbb témában nyújthatnák be plakátjaikat. Ezek lehetnének: 1) sikeres romák hazánkban 2) a békés együtt élés romák és magyarok között 3) roma és magyar szülőktől származó „félvér” személyek bemutatása 4) a jelenlegi kisebbségi helyzet ironikus ábrázolása 5) magyar és roma bűnözők egymás melletti bemutatása.
Sikeres romák hazánkban: A már korábban említett Egy sor cigány elnevezésű mű mintájára bemutathatnának olyan romákat, akik a jelenlegi köznyelvben élő sztereotípiát (segély, munkanélküliség) cáfolják meg életútjukkal. A közönség kicsit megismerhetné például a roma származású üzletembereket, művészeket, rendőröket, katonákat, tűzoltókat, pilótákat, szakácsokat. Szerintem ez azért nagyon fontos, mert ezzel a sztereotípia helytelensége nyilvánvalóvá válhat mindenki számára. Akik eddig a sztereotípiák miatt ítélték el, sokszor ismeretlenül is, a romákat, azoknak ez bizonyítékként szolgálhatna, hogy ez egyáltalán nem igaz.
Békés együttélés romák és magyarok között: Ez a témakör azt hangsúlyozná, hogy attól, hogy más nemzetiséghez tartozunk, még mindannyian ugyanolyan emberek vagyunk. Ahelyett, hogy azt néznénk, a másik miben más, inkább azt figyelhetnénk, miben hasonlítunk. Bemutathatnának olyan párkapcsolatokat, barátságokat, melyek roma és magyar származású személyek között jöttek létre. Ez azért lenne fontos, mert az emberek láthatnák, hogy a gyűlölködés helyett sokkal emberibben és kulturáltabban is lehet kezelni ezt a helyzetet, pozitív mintát mutatna a közönségnek. Szóba kerülhetnének olyan munkahelyek, ahol romák alkalmaznak magyarokat és olyanok, ahol ugyanez történik fordítva. Lépésről lépésre meg lehetne mutatni, hogy az élet minden területén összekapcsolódhat a két kultúra, ha megértéssel és nem megvetéssel fordulunk egymás felé.
Roma és magyar szülők gyermekei: Számomra ez azért az egyik legérdekesebb pont a témán belül, mert a félvérek a természet kapcsolata a két nemzetiség között. Azonban sajnos sokszor a romák túl magyarnak, a magyarok túl romának tartják őket, ezért nemhogy hidat képezhetnének a két eltérő kultúra között, hanem mindkettőből kirekesztik őket. Ez persze nem egy törvényszerű jelenség, de sajnos sok ízben igaznak bizonyul. A kiállítás ezen része segíthetne nekik abban, hogy ne ilyen ellenségesen álljanak hozzájuk, hanem mint a másik nemzetiség megismerésének kulcsaként, a két világ egyesüléseként.
Jelenlegi kisebbségi helyzet ironikus ábrázolása: Mivel sokan álszentnek tartanák a kiállítást, hogy csak a pozitív dolgokat mutatják be, ezért szerintem a humort is bele kéne venni. Lehetne pályázni olyan plakátokkal, melyek a hazánkban uralkodó rasszista magatartás parodizálják ki gúnyos hangnemben. Természetesen a magyarok iránti előítélet is helyet nyerhetne, hiszen sokszor ez egy kétirányú ellenséges kapcsolat. A korábban tabuként kezelt témát a humor eszközével le lehetne dönteni, és így bekerülhetne a közbeszédbe is.
Magyar és roma származású bűnelkövetők bemutatása: Szintén az egyoldalú megközelítés vádjának elkerülésére csinálnák egy olyan témakört is, mely bemutatná, hogy romának és bűnözőnek lenni nem egy és ugyanazon dolog, mint sokan gondolják hazánkban. Sorra vehetnénk jellegzetes törvénytelenségeket és bemutathatnánk egy két részre osztott plakáton. Egyik oldalra kerülne egy magyar származású, míg a másikra egy roma származású személy, akit ezen bűncselekmény elkövetéséért kaptak el. Ezt azért is tartom nagyon fontosnak, mert mindenki láthatná, hogy a bűnözés nem kisebbségi kérdés, a magyarok és a romák között ugyanolyan eséllyel találhatunk törvényen kívülieket.
Számtalan egyéb témakörrel lehetne kiegészíteni, vagy akár évente változtatni a teljes pályázatot. Nem feltétlenül kell minden évben a romák helyzetével foglalkozni, lehetne évente más-más kisebbség és a magyarság kapcsolatát ábrázolni. Ennek értelmében később lehetne rendezni kiállítást ZsidóArc, NégerArc vagy akár FehérArc címmel is. Ez segítené, hogy ne gondolkodjunk előítéletesen, hanem előbb ismerjük meg a másikat. Nem a bőrszín a fontos, hanem a személyiség, a lélek, aki bennünk lakozik. Meg lehetne jeleníteni, hogy a vakok például nem is tudják mi az a bőrszín, számukra minden hang egy másik ember. A kiállítás reklámozására szlogenként is fel lehetne használni: „mint vakoknak a bőrszín…” Láttam a múltkor egy szlovák újságot, amely két címlappal jelent meg. Az egyiken egy magyar származású politikus volt, aki Trianon előtt kirekesztően viselkedett a szlovákokkal és egy szlovák nyelvű felirat: Sajnáljuk szlovákok! A másik címlapon egy olyan szlovák személyiség állt, aki magyarellenességéről volt híres, ezzel a magyar felirattal: Sajnáljuk magyarok! Számomra ez volt évek óta az egyik legjobb próbálkozás a körülöttünk élőkkel való megbékélésre. Pont ezért gondoltam azt, hogy a kiállítás kezdődhetne ennek a mintájára két képpel. Az egyiken egy magyar fiatal lenne látható, amint a plakát egyik széle felé nyújtja a kezét és a felirat: Sajnáljuk romák! A másik képen egy fiatal roma lenne, aki szintén a plakát egyik vége felé nyújtja a kezét és a felirat: Sajnáljuk magyarok! A két plakát egymás mellé lenne állítva, de nem közvetlenül, így a két egymás felé nyújtott kéz között érzékelhető lenne a távolság. Ez azt szemléltetné, hogy bár sokan nyitottan állnak a másikhoz, de még nem kerültünk elég közel ahhoz, hogy együtt cselekedhessünk. Pontosan ezért lenne jó, ha roma alkotók is pályáznának nagy számmal a kiállításra, mert akkor mindkét oldal álláspontja, perspektívája előtérbe kerülhetne. Szerintem (az ész mellett) sokak számára a megfelelő kommunikáció hiánya okozza az előítéleteket, nincsenek személyes pozitív élményei, csak a sztereotípiákból táplálkoznak. A kommunikáció ilyen módú megnyitásával azonban mindkét fél problémái felszínre kerülnének, végre tabuk nélkül beszélhetnénk a témáról. Ezáltal a megoldás lehetősége sokkal közelebb kerülhetne. Egy ilyen kiállítás azért is lehetne nagyon sikeres, mert nem állami pénzből készült és nem kötelező a megtekintése. Ellenben ha állami pénzből lenne finanszírozva, az ellenségeskedés nem hogy megszűnne, hanem még nőne is, mert az elmaradott gondolkodású adófizetők egyből arra asszociálnának, hogy már megint a romákra költ rengeteg pénzt az állam „az ő adójukból”. Ha a tévében látnának közérdekű közleményeket a témával kapcsolatban, az jutna eszükbe (az adófizetők pénze mellett), hogy manipulálni akarják őket, hiszen tévézés közben szinte kötelező módon ugrik fel a reklámblokk. A magánpénzből finanszírozott ingyenes kiállítás azonban teljesen más reakciót vált ki az emberekből. Se belépőt nem kell fizetniük, se nem érzik azt, hogy az állam az adót ilyen nehéz gazdasági helyzetben ilyenekre költi. Továbbá a kiállítás megtekintése teljesen választható, ha valakit nem érdekel, akkor nem megy el, de nem zsémbelődik amiatt, hogy akaratlanul látnia kellett. Továbbá az információközlés legelterjedtebb formája napjainkra a szöveg helyett a kép lett, sokak számára egyszerűbben megérthető, befogadható a téma. Ha megjelenik a humor és az irónia is, akkor viszont sokkal inkább érzik az emberek szórakozásnak, mint kötelességnek, vagy valami olyannak, amiből tanulhatnak. Szomorúan hangzik, de jelenleg sokakat egy téma már alapból nem érdekel, ha az oktató jellegű. Éppen ezek miatt a tényezők miatt juthatna el a korábbi kezdeményezéseknél jóval szélesebb réteghez az üzenet, hiszen olyanok is elmennének, akik más állásponton vannak, hogy kritizálhassák, de végül lehet hogy eltérő véleménnyel távoznak, mint ahogy érkeztek. A fiatalabbakat a képek és a humor a facebookon terjedő mémekre emlékeztetné, aminek köszönhetően sokkal könnyebben képesek lennének befogadni az információkat. Hogy minél több emberhez eljuthasson, az internetes megjelenésen kívül a kiállítást időszakosan elszállíthatnák a nagyobb magyar városokba is. Egy ilyen kiállítás szerintem az eddigi kezdeményezéseknél jóval nagyobb hatással lehetne az ország lakosaira, kézzel fogható változásokat érhetne el a rasszizmus elleni harcban.
Ötletgazda: Papp Kristóf
