A média hatalom. Mindannyian tudjuk, hogy megjelenése óta emberek százait lehet manipulálni a segítségével, olykor jó, olykor pedig rossz irányba. A 20. század elejétől kezdve a romákról és zsidókról alkotott kép elmozdult egy rasszista megközelítés felé, ebben pedig nagy szerepet játszik a sajtó. Hiszen a média lehetőséget ad, és fontos szerepet játszik a nemzeti értékek és nemzeti önkép megerősítő reprezentációira, és egyben meg is határozza a társadalomban zajló folyamatok végiggondolásának kereteit. Gyakran előfordul, hogy a sajtó etnicizál olyan ügyeket, amelyekben romák is érintettek, vagyis nem a problémára, hanem az érintett fél roma voltára helyezik a hangsúlyt.
Egy 1996-ban végzett kutatás során a megkérdezett fiatalok 85 százaléka szerint volt Magyarországon cigánykérdés. 5 százalék szerint nem volt, és 10 százalék nem tudott válaszolni egyértelműen a kérdésre. Igaz, hogy a felmérés óta 17 év telt el, az azonban egyértelműen látszik, hogy az akkori társadalom fiataljaiban is megvolt már a sztereotípiák magja, véleményem szerint pedig a helyzet nem változott azóta sem, sőt még inkább kiélezettebb lett. Fontos megemlíteni, hogy minden előítéletnek van alapja, már ami a romákat illeti, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a médiában való szereplésük többnyire két kategóriába sorolható, a többségi politika és a bűnözés kategóriájába. A roma tematika 2011-ben egy kicsit hangsúlyosabb lett a magyar médiában a korábbi évekhez (2000, 1997) képest, átlagosan négyből három nap jelent meg ilyen tudósítás - derül ki Bernáth Gábor és Messing Vera nemrég megjelent kutatásából. Mire következtethetünk ebből? A társadalom igényli a romákról szóló híreket, mert meg akar botránkozni, mert ítélkezni akar? Vagy esetleg a média fest ilyen elborzasztó képet róluk valamilyen hatalom nyomására? Lehet, hogy már olyan erős falakat építettünk magunk köré a rasszizmus álarca mögé bújva, hogy esélyt sem adunk a kisebbségeknek a kitörésre, az előítéleteink megcáfolására. Sajnos, az emberek többsége hajlamos leragadni egy felfogás mellett, a végsőkig kitartani mellette, bár nem biztos, hogy állításaik megállják a helyüket ebben a rohamosan változó világban.
A rasszizmus egy kétélű dolog, ez pedig leginkább a kultúrában vehető észre. A kultúrához kódolható cikkek meghatározó része meg sem említi a roma kultúrát (nagyobbrészt a romákat sem): olyan, többnyire a televíziós tehetségkutatós szereplőket mutatnak, akikről kiderült, hogy történetesen romák. Ezek az új tehetségek a korábban feltűnt, magukat romaként azonosító énekesekkel szemben (például Caramel, Oláh Ibolya) nem is jelennek meg hangsúlyosan romaként, és teljes asszimiláltságot mutatnak. A bulvármédiában elfogadott cigánynak lenni, de az utcán nem? Vagy ha már a médiában szerepelnek, nem is mondhatóak annak? Mi ez, ha nem egyfajta képmutatás? Talán mára már az lett az elfogadott, hogy színésznek, énekesnek, vagy celebnek kell lennie ahhoz egy romának, hogy ne törjenek felette pálcát, ne ítéljék el, de az sem kizárt, hogy az esetek többségében esélye sincs tiszteletet kivívnia magának. Tanulmányomban megpróbálok olyan személyeket bemutatni, akiknek származása nem volt soha sem titok a médiában, és arra is próbálok rávilágítani, milyen nehéz romaként, sőt, sikeres romaként boldogulni Magyarországon.
Projektgazda: Kapin Zsófia
