Projekttervezetem témájául egy filmet választottam, mely bemutatja egy magyarországi roma fiatalember átlagos napját. A film címe: Egy nap. Azért választottam ezt a projektet, mivel hazánkban az egyik legnagyobb kisebbség a roma kisebbség, ezzel egyidejűleg ennek a népcsoportnak a legmegosztóbb a megítélése itthon. Az óra egyik fő témája az identitás volt, a kisebbségek identitása pedig mindig bonyolultabb, komplexebb. A romák pedig egy rendkívül egyedi népcsoportnak számítanak, mivel kultúrájukat, hagyományaikat még ma is őrzik. Sokkal több előítélettel találkoznak, mint például a német kisebbség tagjai. Ennek egyik oka, ahogy Fanon tanulmányában is olvashattuk: a bőrszínük. Alapjában véve ez nem elég, a bőrszín akkor válik megkülönböztető jeggyé, amikor egy sötétebb bőrű bekerül a fehér bőrűek társadalmába és ott kitűnik, eltér.
Filmem célja az, hogy bemutassa, miben más egy roma napja, mint az átlagos magyaré, hogy mennyi előítélet éri őket nap, mint nap. Rá szeretném ébreszteni az embereket, hogy mennyire jelen van napjainkban a faji előítélet, illetve ezt szeretném csökkenteni, megszüntetni. A perspektíva a roma fiatalember lenne, tehát amit ő lát, látja a néző is. Ezt a perspektívát tartja a filmvilág a leghatásosabbnak, abban az esetben, amit el kívánok vele érni, vagyis az empátia esetében. Bemutatni, hogy milyen egy nap az ő szemszögükből, így a néző könnyebben tud azonosulni vele, így legközelebb talán eszébe jutnak a látottak és másként viselkedik, mint eddig.
A pontos forgatókönyv megírása előtt kutatást kell végezni több területen is. Egyik terület a romák mindennapi szokása lenne, melyet egy interjún keresztül lehetne véghez vinni. Megkérném őket, hogy mondják el egy átlagos napjukat, hogy megtudjam milyen egy hagyományos roma családban a reggeli, ebéd, vacsora stb. Ennek célja természetesen a mindennapi életükről kirajzolódó körvonal lenne. Az interjúhoz tíz 18 és 30 közötti roma férfira lenne szükség, azért választottam tízet, mert ebből könnyebb százalékokat készíteni, illetve férfit, mivel a film szereplőjének is ez lenne a neme. Az interjúalanyokat Budapesten terjesztett hirdetésre jelentkezők közül választanám ki, véletlenszerűen az első tíz embert, azért főleg budapestieket, mivel a szereplő is ott élő lenne. Megkérdezném, hogy van-e munkájuk, miért, próbálkoznak-e. Hogyan viszonyulnak a környezetükhöz, mit gondolnak általánosságban a magyarokról. Szeretnek-e itt élni, miért, mi a céljuk, milyen családban nevelkedtek, milyet szeretnének. Mik a napi teendőik, rutinjaik, szokásaik. Az elkészült munka alapján rajzolódna ki pontosan az a bizonyos filmbeli nap. Úgy képzeltem el, átlagos tevékenységeket mutasson be, olyanokat, amiket az előítélettel rendelkezők is végezni szoktak, az azonosulás miatt. Tehát reggel felkel utána elindul boltba, ahol a heti bevásárlást ejti meg. Bevásárol (nem túl sok mindent vesz, mert állandó pénzszűkében éli életét), majd hazamegy, ház körüli feladatokat lát el, megebédel, majd egy délutáni sétára indul egy közeli parkba. Sötétedéskor hazamegy, vacsorázik a családjával, majd nyugovóra térnek. A film leghosszabb jelenetei a boltos és a parkos jelenet lenne, mivel ekkor találkozik szembe a legtöbb emberrel. A főszereplő a fővárosban alkalmi munkákból él, amely bemutatja kitartását, hogy szeretne munkát, ám nehéz találnia. Azért választottam egy budapesti romát, mivel vele könnyebben tudnának a film nézői azonosulni, mint egy telepen élő romával, akinek az élete nagyban eltér, a városi életformától. A film hossza körülbelül másfél óra lenne, mint a legtöbb filmnek, hiszen ennyi idő elég, hogy a néző azonosulni tudjon a szereplővel, de nem túl hosszú a film időtartama, így remélhetőleg végig lehet koncentrálni.
A film első jelenetében egy olcsó, modernnek nem mondaható mobiltelefon lesz látható, amint kelti a főszereplőt reggel (egy kétszobás lakásban, melyben több rokonban lévő roma család is él), majd gyorsan felöltözik, elköszön gyerekeitől és otthonukban őket nevelő édesanyjuktól, testvéreitől és az ő gyerekeitől. Ő vásárol aznap be a hétre, ezzel is enyhítve felesége és húgai terheit. Az utcán sétál a bolt felé, a szembe jövők pásztázzák tekintetükkel, akiknek hallani lehet gondolataikat. A gondolatokat csak a film nézői hallják, a főszereplő nem, viszont mi halljuk az ő gondolatait is. A szembe jövők gondolatai főként negatívak, nem a szereplő ellen irányulnak, hanem egész faja ellen. Egy Anyuka, aki a kislányát kíséri, jobban magához húzza kislányát amikor elhalad mellette, azt gondolja, nehogy ez a férfi is egy olyan szervkereskedő legyen, akiről annyit hallani mostanában a híradókban. Egy hajléktalan irigykedve nézi, mert látszik rajta, hogy van mit ennie és hol aludnia, még ha szűkölködve is. Valaki rá se pillant, észre sem veszi. Egy szőke hölgy őt nézi, látja a szereplő a szeme sarkából, ám amikor ő is ránéz, a hölgy elkapja a tekintetét és sietve továbbmegy, mert attól tart, hogy fennhangon kikezd vele az utcán. Egy idős hölgy meglátja távolról és átmegy az út túloldalára, mert fél, hogy kirabolja. Főszereplőnk megy és tudja, hogy mi miért történik, oda se figyel már rájuk, mert megszokta ezeket. A boltba érve az eladó végig kíséri a szemével, főszereplőnk azt gondolja, hogy biztos arra vár, hogy lopáson kapja, de nem sikerül neki. A boltból hazafele felszáll egy buszra, gimnazista lányok mellett volt csak hely a kapaszkodónál, így oda állt, mire ők arrébb álltak, mert ők is féltek, hogy kizsebeli őket. Meghallja a cigány szót, a hang irányába fordul, abban a pillanatban a beszélgetők lesütik a szemüket és rá se néznek, mert az esetleges hangos szóváltáshoz már nincs bátorságuk. Ehhez már hozzászokott, hazaérve kellemes hangulatban megebédelt családjával, elvégezte az aznapi teendőit, majd el is szundított. Mire felkel felesége nincs otthon a gyerekekkel, a napi sétát tehették a parkban, ezért oda indult. Útközben ismét pásztázzák a szembejövők, lesik, mit fog tenni, fog-e valamit tenni. Elmegy mellette egy csapat tizenéves srác, akik végig szúrós szemmel nézik, majd elhaladva mellette egy hatalmasat köpnek az utcakőre. Gondolataik trágárak „Te büdös cigány, élvezed a segélyeket…” stb. Főszereplőnk egy nagy levegőt vesz, megrázza a fejét és igyekszik arra gondolni, hogy ez nem ellene irányul, hanem biztos köpő versenyt játszanak. A parkban meglátja a távolból feleségét, gyerekeit, elindul feléjük, közben egy kutya kezdett el loholni felé mérgesen, körbe nézett, látott egy pórázt kezében tartó férfit, de nem szólt kutyájára, csak nézte őt, a reakcióját. Továbbment, mire nekiütközött valaki, dühösen ránézett, de csak egy lány volt az, aki pirulva szabadkozott bocsánatért, tovább ment. Végre utolérte a családját, ekkor csak velük foglalkozott, aggódott a legkisebb lányáért, aki már régóta csúnyán köhög, őket figyelte és nem érdekelte senki más. Velük ment haza, vacsoráztak egy keveset az aznap vett akciós kenyérből, játszottak a gyerekekkel és nyugovóra tértek. Szimpátiát kelt a nézőben a boldog családi idill, a nap boldog befejezése. A lámpa lekapcsolásával lesz a filmnek is vége.
A projekt létrehozásához szükség lenne először is támogatókra. Felkeresném a kisebbségi önkormányzatokat, beszámolnék a filmről és ennek céljairól. Európai Uniós támogatásoknak is utánanéznék az interneten, magántámogatókat is keresnék. A sikeres roma származásúakat is felkeresném, itt elsősorban „celebekre”, énekesekre gondolok.
Ötletgazda: Lobenwein Vivien
