Az Élő könyvtár (Human Library) mint tényleges projekt a kétezres évek elején Dániában jelent meg, akkor még, mint egy erőszakellenes szerveződés. Az alapítók egyik barátját arab származása miatt megkéselték Koppenhágában, s ez az esemény volt a prekurzora a mozgalom elindításának – a problémára való figyelemfelhívás és a szakértői, csoportos oktatás megszervezése lett az első lépés. Ennek az eszköze lett az Élő könyvtár, amelyet első alkalommal a Roskilde fesztiválon szerveztek meg, célja pedig a párbeszédre való ösztönzés és a fesztivállátogatók közötti kapcsolatok erősítése volt - a későbbiekben 8 alkalommal sikerrel rendezték meg a Sziget fesztiválon is.
Az élő könyvtár filozófiája, ahogy egyik magyarországi szervezője megfogalmazta: „az alapkoncepció nem más, mint hogy az előítéletek alapja a félelem az ismeretlentől. Tehát tulajdonképpen maga az információhiány.” Ennek feloldására hozza létre a szervező ezt a mikroközösséget, ahol bárkiből válhat Könyv és Kölcsönző is. A személyesség, a közvetlen találkozás és a „civilektől-civileknek” szóló beszélgetés élménye az, amely megkülönbözteti a hasonló eseményektől (mint például a motivational speakerek előadásaitól). A résztvevők mint egy hagyományos könyvtárban, egy-egy Könyvet kölcsönözhetnek ki kötetlen beszélgetés céljából. A beszélgetések kis csoportokban zajlanak, közvetlen tapasztalatszerzésen alapulnak. Rendszerint a beszélgetés után a Kölcsönzők reakcióit, tapasztalatait kérdőíves módszerrel megkérdezik, opcionálisan statisztikai adatbázisba építik. A Könyvek jelen esetben olyan emberek, akik hátrányosan megkülönböztetett, diszkriminált társadalmi csoportok tagjai. Jellemzően emigráns, menekült vagy etnikai / nemzeti kisebbség (zsidó, cigány stb.) tagjai, fogyatékosok (érzék vagy mozgásszervi), szociálisan hátrányos helyzetűek (szegénységben élő, hajléktalan), vagy szexuális kisebbség (meleg, transznemű) és egyéb csoportok (vegák, tetováltak, rockerek stb.).
Az etnikai, nemzeti kisebbségi vagy menekült státuszú személyek bemutatása, pozitív, elfogadó reprezentációjuk erősítése rendkívül fontos feladat az Európai Unióban. Különösen Közép- és Kelet- Európában a meglévő nemzeti-etnikai problémák miatt, Nyugat-Európában a folyamatosan érkező uniós vándorlással áttelepülők (például a lengyelek, vagy a magyarok migrációja), illetve a Schengeni térség államainak határain megjelenő tömeges menekülthullám miatt (Spanyolország, Olaszország és Görögország partvonalain). A ma ismert Európai Unió évszázadokon át nemzetállamok közötti véres háborúk színtere volt: a második világháború befejezése és a hidegháború vége jelentette ennek a korszaknak a lezárását.
Michael Rothberg: A többirányú memória a transznacionális korban című tanulmánya alapján úgy gondolom, hogy különösen igaz, hogy nem lehet egységes európai identitásról beszélni addig, amíg a jelen levő különféle történelmi emlékezetek – akár népek, akár nemzetalkotó kisebbségek méretében; és a történelmi emlékezetek közötti interakció nincs feldolgozva – amíg nem tudunk a kompetitív memóriák között rendet vágni, a káros nemzeti mítoszokat visszabontani, és az emlékezetet multidirekcionálissá tenni. Ameddig nincs meg ez a szükséges kiegyezés az Uniót alkotó nemzetek és kisebbségek között, addig ezt a kérdést mindenképpen napirenden kell tartani. A közösségi teret meg kell tisztítani a hibásan rögzült, negatív tartalmú társadalmi emlékezetektől, de fel kell eleveníteni és felszínen tartani a történelmi közelmúlt erőszakos eseményeinek tragikus emlékét - melyeket az Unió népei egymás és nemzetalkotó kisebbségeik ellen követtek el; mégpedig pontosan a kurrens politikai változások miatt, hogy ezek a káros ideológiák újra ne erősödhessenek fel, és még a lehetősége sem merüljön fel, hogy a történelem megismételje önmagát.
Az önismerethez, az önidentitás kialakításához rendkívül fontos a „tőlünk különböző” ismerete: az Élő Könyvtár erre maximálisan lehetőséget ad – a befogadót a „kisebbségi lét” olyan sokszínű spektrumával ismerteti meg, amelyből világossá válhat számára, hogy a hibás leegyszerűsítés és a káros diszkrimináció miatt akár ő is bármikor egy kisebbségi helyzetben találhatja magát; vagy éppen megerősítheti és fejlesztheti saját „kisebbségi” identitását.
Kardos Bálint projektje
