A harmadik világ egy végtelenül összetett fogalom. Rengeteg társadalomtudománnyal foglalkozó terület részét képzi és szinte eltünteti a határokat köztük. Összehozza a politikai gazdaságtant és a politológiát a szociológiával a fejlődéstannal és a környezettudományokkal.
A kifejezést először Alfred Sauvy francia filozófus használta a l'Observateur című hetilap 1952. augusztus 14-ei számában: ''A kizsákmányolt és megvetett Harmadik Világot semmibe veszik, de az, ahogy annak idején a Harmadik Rend is, valamivé akar lenni.'' Ezek a fejlődésben elmaradott országok a hidegháborúban megtestesülő ellentétek termékei. Azt is mondhatjuk, hogy amíg az első világot a kapitalista országok, a másodikat pedig a szocialista/kommunista blokk részét képző országok alkották, addig a harmadikat, az ideológiailag szinte független, nagyrészben eme két világ csatateréül szolgáló államok összessége adta.
A harmadik világ országai közé mindenképpen olyanokat soroltak amiket az első kettőbe sehogy se tudtak belerakni. Annak ellenére, hogy Szingapúr vagy Szaúd-Arábia régebben ide tartozott, manapság egyértelműen a már fejlett és nem a fejlődésben lévő országok közé soroljuk. Mindenkori alapul szolgált természetesen a termelés szintje, a fejlettségi különböző foka, a technikai előrehaladottság és a történelmi gyökerekkel rendelkező faji megosztottság. Ehhez a történelemhez nem csak egy etnikai, de egy gazdasági aspektus is hozzátartozik, ami mai szemszögből talán a legfontosabb. Feltételezhető a gondolat, hogy az egykori gyarmatosító birodalmak elvettek mindent a harmadik viágbeli országoktól, de a helyzet valójában az, hogy nem igazán volt mit kizsákmányolni, vagy legalábbis nem abban a mértékben, ahogy azt gondolnánk. Remek példa erre, hogy a kaucsukot Malajziából vagy a teát Indiából nem a britek vették el, hanem - gyarmatosító ország lévén - ők vitték oda, sokkal korábban. Egy korábbi ghánai politikus, az 1950-es évek meghatározó haramadik világbeli figurája, Kwame Nkrumah ennek a gondolatnak az ellenkezőjét hirdette. Szerinte a nyugati kapitalizmus:
'' a pénzügyi leigázás és a gyarmati elnyomás világrendje, amelyben a Föld népességének óriási többségét alig néhány, civilizáltnak nevezett nemzet kizsákmányolja''
Ez a kizsákmányolás a mai napig az egyik legvitatottabb témája a harmadik világnak. Az ellentét valójában ott húzódik, hogy a Nyugat nem akart, vagy nem tudott felkarolni annyi elmaradott országot, mint amennyit az elmaradott országok szerettek volna. Így azok amelyek harmadik világbeliként is kiemelkedtek már akkoriban, például Dél-Korea, mára már az első világ részét képzik. Dél-Korea az elmúlt 25 évben, 1987 után érte el azt a fejlettségi szintet ahol most tart. Véget ért a katonai diktatúra, kiépült egy széleskörű és szinte mindent átfogó piac (a Samsung termékek szinte mindenhova eljutnak) és annak ellenére hogy Északkal már közel 60 éve még mindig hadban állnak, Ázsia egyik legértékesebb országává nőtte ki magát. (Ázsia egyik tigrise)
Egyszóval a harmadik világ fogalma régebben egy nagyon összetett dolgot jelentett. A XXI. század második évtizedére ez kicsit átalakult, köszönhetően a modern és fejlett diplomáciának, illetve annak, hogy olyan világrendbeli változások történtek az elmúlt 50 évben - Szovjetúnió és a Kelet-európai kommunista blokk megszűnésével eltűnt a második világ nagyrésze - amik egy teljesen új megközelítésből vizsgálják a harmadik, vagy -talán ma már létező - negyedik világot.
Ha az emberek többsége ma a harmadik világra gondol, egyből romok közt kaparászó éhező gyerekeket, terrorcselekményeket vagy halálos betegségeket vizualizál lelki szemei előtt. Helytelenül. Erre Brazília kiváló ellenpéldaként szolgál. A szamba szülőhazájaként egy picit lusta, koszos, beteges vagy veszélyes helyet képzelünk el, ám a valóság teljesen mást takar. Egy olyan 20 milliós nagyvárost mint Sao Paolo, ahol egész Dél-Amerika legfeljebb bankszektora található, nem lehet csupán fejlődésben lévőnek nevezni. Viszont annak ellenére, hogy ez a város a hatodik legtöbb dollármilliárdosnak ad otthont, (forbes) az ország amiben található még mindig egy ugyanolyan átmenetet képez az első és a harmadik világ közt, mint Magyarország. Azzal a kis különbséggel, hogy nem stagnál, hanem az olyan exportcikkeinek köszönhetően mint a kávébab vagy a kakaó, igen dinamikusan fejlődik.
Mára a harmadik világ kifejezéssel, vagy az első világgal való humoros, cinikus összehasonlításokkal leginkább az interneten találkozhatunk. A mém-kultúra elterjedésével - ami egy ötletbeli, viselkedésbeli, stílusbeli kifejezés, ami a kultúrán keresztül terjeng az emberek közt - ismerhetjük meg azokat az alakokat amik ismét populárissá teszik - legalábbis a fiatalok körében biztosan - a harmadik világot. A különböző képek, képregények annak ellenére hogy viccesek, képesek negatív károkat okozni. Az internet illetve minden ami az interneten kering elég erős sztereotíp képzelgéseknek tud táptalaj biztosítani. Tudatalatt beivódik a felhasználok agyába, hogy minden harmadik világbeli gyerek szinesbőrű, nagyon vékony, iskolázatlan és felhőtlenül boldog ha ételt kap. Ebből az állításból csak a legutolsó az ami igaz lehet. Vagy az a szkeptikus pillantás amit egy, feltehetően afrikai gyerek vet egy fehér nőre, azzal a ''kérdéssel'', hogy ezer facebook like-nak köszönheti-e az életét? Vagy, hogy a harmadik világon kívüli országokban direkt, saját akaratuk miatt éheznek az emberek? Ezeknek a fura képeknek is köszönhetően gondolja manapság az átlagos és befolyásolható internetező, hogy minden tekintetben óriási szakadék tátong a harmadik világ és a világ más tájai között. Pedig ez egyáltalán nem igaz. Ugyanis a harmadik világbeli kifejezés nem jelenti egyértelműen azt, hogy az életkörülmények is harmad-osztálybeliek lennének, vagy azt, hogy egy fejlett társadalomnak ne volna elmaradott rétege, netán, hogy az elmaradottnak ne volna fejlett.
Az első illetve a harmadik világ összekapcsolását egy jómódú síró nő, illetve egy boldogan táncoló fekete kisgyerek párhuzama adja. Az olyan feliratok, mint a ''híztam 5 kilót'' vagy ''tiszta morzsa az ágyam'' remekül szemléltetik a különbséget a két világ közt. Amíg az ilyen apró, szinte jelentéktelen dolgok a fejlett országban élőnek fejtörést és bosszúságot, addig a fejlettlenben élőnek örömöt jelentenek. Azt a szemléletet amit az internetező hinni vagy látni akar anélkül, hogy jobban utánajárna vagy utána olvasna, ezekből a képekből teljes mértékben megismerheti.
Befejezésképpen még annyit, hogy érdemes volna jobban, talán személyesen is megismerni a harmadik világbeli országokat és az ott élő emberek életkörülményeit. Nehéz elképzelni ugyanis, hogy minden úgy van ahogy mi elképzeljük. Egy magyar újságíró szavaival fejezem be, aki a sao-paoloi favelában töltött el értékes heteket és egy felettébb meglepő dolgot tapasztalt: ''Nem gondoltam volna, hogy az egyik legjobb kaját Brazíliában pont egy favelában fogom enni. Ahogy körülnéztem az arcokon, láttam, hogy ez nem csak engem ért meglepetésképpen...'' Nem minden az, aminek első gondolatra tűnik. Ezt nehéz megérteni, de ha nem próbáljuk meg, sose ismerjük meg igazán a minket körülvevő világot.
A projekt-terv:
Amire én gondolok projekt-tervként az egyfajta összehasonlítás, vagy a harmadik világ közelebbi megismertetése az emberekkel. Ehhez a projekthez rengeteg pénzre lenne szükség, de ha sikeres akkor fontos eredményeket lehetne vele elérni. Én úgy csinálnám, hogy ha lenne rá lehetőség kiutaznék az ilyen hátrányos helyzetű országokba és felmérném az oktatás és az egészségügy helyzetét, milyen minőségű ételt/italt fogyasztanak, milyen helyen élnek, ha dolgoznak akkor hány órát, kinek és mennyit keresnek vele, valamennyire felmérném az analfabetizmus szintjét. Nagy vonalakban megpróbálnám felmérni az életkörülményeiket és azt tartanám fontosnak, hogy inkább több országot tudjak elemezni, mint hogy egy országot sokkal behatóbban. Ezt interjúkkal csinálnám meg a kinti országokban, illetve rövid riportfilmekkel (például egy kórház bemutatása). Később, itthon Magyarországon ugyanezeket a kérdéseket feltenném a magyar embereknek, nyílván úgy, hogy ők tudnak-e valamit a harmadik világról, hallottak-e már róla és ha igen akkor mi a véleményük. Majd tőlük is megkérdezném, hogy milyen lehet az oktatás illetve az egészségügy helyzete pl: Kenyában. Mennyit tudnak, miket sejtenek az ottani életkörülményekről. Ezeket mindenképpen csak interjúval lehetne elérni, itthon nem lenne szükség riportfilmet forgatni. Fontos lenne még az is, hogy a megkérdezett emberek közt vegyesen legyen férfi/nő, idős/fiatal, egyetemista/nem egyetemista illetve az, hogy olyanokat is tudjak találni akik már jártasak a témában. Majd ha megvannak az eredmények összevetném őket. A kutatás célja egy összehasonlítás lenne lényegében, megvizsgálva, hogy egy harmadik világbeli ember, hogyan ítéli meg a saját helyzetét különböző szempontokból és hogy egy harmadik világon kívüli ember aki még sosem járt ott, de már hallott róla, mit gondol róla (és itt lehet fontos szerepe az internetes mém-kultúrának stb).
Ötletgazda: Hidi Tamás Richárd
