Ez az a blog azokat a projektterveket gyűjti össze, amik az "Emlékezet és identitás" című órára készültek. De mi a projektterv, és mi volt a feladat?
Az identitás és emlékezet összefüggéseivel foglalkozó órán több témát is érintettünk. Nagyvonalakban:
- a Stuart Hall-tanulmány kapcsán azt, hogy a mai identitások folyamatos mozgásban, alakulásban vannak; és ezzel együtt a nemzeti identitások is változnak; beszéltünk arról, hogy a nemzeti identitás maga is egy nagyon összetett kulturális halmaz; és arról is szót ejtettünk, hogy a globalizáció hogyan és miért fejti ki a hatását. Felmerült, hogy lehet nagyon sokféle, összetett identitáskonstrukcióval együtt élni. Érintettük a migráció, ország-váltás, nyelv-váltás témáit.
- a Jan Assman-tanulmány kapcsán arról volt szó, hogy a különböző csoportok kollektív identitásához kollektív emlékezet tartozik, ami egyfajta, időben formálódó közös tudást jelent. Az identitásképző kollektív emlékezet áthagyományozódó történetekben, mítoszokban, értelmezésekben és rítusokban él tovább. Említettük az ünnepek identitásképző és -fenntartó hatását. Beszéltünk arról is, hogy a mítikus emlékezettől különválik az utolsó három-négy generáció közvetlen emlékezete, kb. az utóbbi nyolcvan évé.
- az Aleida Assmann- és a Welzer-Moller-Tschugnall-tanulmány kapcsán azt néztük meg, hogy az oral history körébe tartozó közvetlen (kb. az elmúlt 80 évre, vagyis az utolsó három-négy generációra kiterjedő) emlékezet is igen pontatlan, és számos elhallgatás, elfojtás, tagadás, tabu torzítja. Az 1945 utáni német emlékezetet vizsgálva a kutatók szembeállították egymással a hivatalos és a személyes emlékezetet, és azt figyelték meg, hogy ez a kettő igen távol tud kerülni egymástól. Azt is megfigyelték, hogy ez az átalakult-átalakított emlékezet generációról generációra hagyományozódik.
- Michael Rothberg tanulmánya kapcsán arról beszéltünk, hogy olyan emlékezetstruktúrára volna szükség, amely képes együtt tárolni, egymás mellett tartani a társadalmak múltját meghatározó sokféle történelmi traumát. Rothberg arról írt, hogy a különböző történelmi traumák gyakran versengő viszonyba kerülnek egymással, nekünk viszont képesnek kell lennünk kapcsolatukat, párhuzamosságukat is átlátni – ez a többirányú emlékezet (multidirectional memory). Beazonosítottuk: a magyar társadalmi közgondolkodás számára fontos volna versengés helyett egymás mellé illeszteni a kommunizmus, Trianon és a holokauszt emlékezetét.
- Franz Fanon esszéje kapcsán arról beszéltünk, hogyan válnak alárendeltté a faji módon megkülönböztetett, bőrszín alapján a hatalmi helyzetben lévő többségtől megkülönböztetett csoportok a gyarmatosító folyamat máig tartó hatására. A faji alárendeltség és alárendelés képzete mind a mai napig gyökereiben határozza meg az identitást.
- Szuhay Péter tanulmánya kapcsán – ide kapcsolódik Goldberg tanulmánya a rasszista elkülönítés képzetének továbbéléséről a mai közgondolkodásban – arról beszéltünk, hogy a faji módon, bőrszíne által megkülönböztetett másik lehet a roma/cigány is. Ez a megkülönböztetés abban is megnyilvánul, ahogyan a romákat a többségi társadalom ábrázolja (például a fotókon). Szót ejtettünk arról, hogy ezért minden reprezentációnak, megjelenítésnek, vagyis a médiának nagy felelőssége van.
- És még beszéltünk a multikulturális világban élő állampolgár és világpolgár mai helyzetéről (a K. A. Appiah-val készült interjú kapcsán).
- Németh Gábor regénye kapcsán megnéztük, hogy mennyire nehéz egy tabukkal, elfojtásokkal és előítéletekkel terhelt közegben megélni és tartalommal telíteni a kisebbségi identitást. A sikeres romákat bemutató interjúkból is kiderült: nehéz kitörni.
Ezek az elméleti megállapítások azért fontosak a számunkra, mert a gyakorlatban, a hétköznapi életben, a társadalomban nyilvánulnak meg, és lényeges kérdésekkel szembesítenek:
- ki hogyan éli meg a magyarságát, bármiféle szubkultúrához, csoporthoz való tartozását, milyen identitásokat tudatosít magában és ezeket hogyan éli meg, mások milyen identitásokat tulajdonítanak neki és miket látnak bele?
- ki milyen történeti emlékezetet tart fontosnak a maga számára, milyen családi és más kollektív emlékezettartalmakat kapott örökségül, mit visz tovább?
- hogyan viszonyulunk ahhoz, aki nagyon más kulturális identitással bír, mint mi, mégis egy társadalmi keretbe tartozunk?
- mit jelent a mai Magyarországon bármiféle kisebbséghez tartozni?
- hogyan helyezzük el magunkat világpolgárként, mit jelent számunkra a kulturális átjárhatóság, global citizenek vagyunk-e? Stb.
A szemináriumi dolgozat olyan médiaprojekt-terv, amely a mai magyar társadalomban, a mai magyar valóságban, a gyakorlatban vizsgálja a fenti témák valamelyikét.
De mi az, hogy médiaprojekt-terv, mi voltaképp a feladat?
Találjatok ki egy olyan projektet, amely az általatok kiválasztott témát egy valós társadalmi helyzetben a média eszközeivel mutatja be és/vagy vizsgálja. Az eszköz lehet riportsorozat, mélyinterjú, tematikus weboldal, dokumentumfilm, társadalmi célú reklámspot, tényfeltáró cikk, vagy egyéb olyan akció, amely a figyelemfelkeltést, társadalmi üzenetközvetítést szolgálja (vitafórum, oktatási program), stb. Lehet egy létező projekt hatásvizsgálata vagy akár médiaelemzés, reprezentációs módok vizsgálata.
Ennek a projektnek a tervezete maga a beadandó dolgozat – hiszen aki pl. dokumentumfilmet tervez el, az most nem tudja két hét alatt elkészíteni, de le tudja írni, mit akar pontosan tenni, vizsgálni, kérdezni, bemutatni – és miért.
De akár el is lehet kezdeni magát a projektet (pl. néhány interjút elkészíteni)!
Lehet közösen, csoportban dolgozni.
Mit kell pontosan tartalmaznia a tervnek?
Célmegjelölést és indoklást, a projekt részletes leírását, a várt eredményeket. Továbbá benne kell lennie, hogy melyik szakirodalmi szöveg mely gondolatmenetéhez kapcsolódik. Csoportmunkánál fel kell tüntetni a munkamegosztást – ki mit csinált.